Nem válaszolsz...
Jól vagy?
Ugyanazok a kérdések egész éjjel válasz nélkül. Állandó szorongás, és enyhe gyomorgörcs. Életemben nem aggódtam még ennyire. Mellkasomból mintha kitépett volna egy darabot az utolsó csókkal. Hatalmas ürességet hagyott maga után. Lelkem reszketett. Az agyam szinte hallhatóan kattogott, és a legborzalmasabb rémképeket gyártotta, melytől pattanásig feszült idegeim már egyre inkább a végét járták. Nem tudtam elterelni a gondolataim. Sohasem aggódtam még ennyire.
Álmatlan éjszaka. Szörnyű gondolatok.
Alig vártam a másnapot.
S mikor végre ajkait a számhoz érintette újra, lelkem megkönnyebbült, elmém visszavonulót fújt. Semmi más nem kellett hogy megnyugodjak...
Csak látni ahogy rám mosolyog.
No comments:
Post a Comment