Szeretlek. Az életemnél is jobban.
Csinálhatsz, vagy mondhatsz bármit. Megalázhatsz, és fájdalmat okozhatsz. Csak maradj velem.
Hiszen számomra mit sem ér az az aprócska kín, az a pár könnycsepp, mellyel egy pillanatra gyötörsz. Kiállom százszor, ha kell ezerszer! De melletted maradok. Hiszen te vagy az egyetlen okom a boldogságra, ám emellett a könnyekre is.
Tudod mit? Bánts! Kínozz! Használj ki! Üvölts!
Nekem mindegy, csak maradj mellettem. Belepusztulnék a tudatba, hogy soha többé nem ölelhetlek át, és többet nem láthatom csillogó, kék szemeid. Ha nem tudhatnám ajkad az ajkamon, ha nem túrhatnék a hajadba, ha nem érezném érintéseid forróságát, nem tudnék miért élni.
No comments:
Post a Comment