Fáj.. széttép.. nem bírom.. a kín elviselhetetlen.
Már csak egyetlen dolog van, ami kapaszkodót nyújthat... a tudat.. vagyis inkább a remény... hogy bízom abban, hogy még mindig szeret... hogy szüksége van rám... hogy kellek neki... talán..
Nem tudok, és nem is akarok nélküle élni... Nekem kell hogy érezzem az illatát, hogy lássam a szemeit, hogy bőrét a bőrömön tudhassam..
Nem akarok egyedül maradni..!
No comments:
Post a Comment