Sohasem akarok megöregedni! Örökké tizenéves suhancként akarok élni észveszejtő tempóban, fáradtság, és korlátok nélkül. Hiszen olyan csodálatos lenne!
De ha másik oldalról nézem a dolgokat, akkor egyedül akarok élni, el akarom látni magam, és nem akarok osztozkodni.
Annyira nehéz. Már-már érzem, ahogy a gyerekes álmaim halványulni látszanak, hogy az önfeledtségemet felváltja a komolyság, és a megfelelni akarás. Helyes ez így? Sohasem akartam begyöpösödött, szürke kisegérré válni a felnőttek világában... Nem akarok belefáradni a munkámba, és nem akarok beleszomorodni az életem átlagos mindennapjaiba. Spontán akarok lenni, és izgalmasan élni, és emlékekkel gazdagodni, olyannal, amely minden elképzelésemet, kívánságomat, és álmomat felülmúlja.
Talán egyszer elérhetem végre a célom!
1 comment:
:)
Post a Comment