Szívemben hatalmas tátongó lyuk, lelkemen szakadások sokasága. Örökre elkárhozott minden érzelem, és vágy, melyet eddig tápláltam. Csak egyetlen egyet hagytál meg, hiszen tudod te is, hogy ez az érzés erősebb mindennél, és hogy ellene nem tudsz tenni semmit. Talán megszokásból, talán könyörületből viseled el, hogy ennyire szeretlek. Hiszen szinte minden nap újabb és újabb sebet ejtesz rajtam, akár egy szóval, egy pillantással, vagy egy figyelmen kívül hagyott gesztussal. Hiszen én próbálkozom! Én akarom! Én akarlak!
És megéri mindez? Hogy pusztán álmodozhatok arról, hogy egyszer boldog leszel mellettem, hogy egyszer gondolsz arra, hogy mennyit ér számomra a mosolyod...
Kétségek között őrlődöm hónapok óta már. Miért romlott el minden? Hogyan hozhatnám helyre? Hol rontottam el? De ami a legfontosabb: Szeretsz még egyáltalán?
No comments:
Post a Comment