Fáj! Érzem ahogy lelkem széthasad, szívem még kisebb darabokra törik. Az elmém üvölt, őrülten keresi megnyugvását.Mikor már minden enyhülni látszott, mikor már nem gyötörtek a rémálmok, és abbamaradt a féktelen aggódás, és a megállás nélküli gondolkodás, mely kiszipolyozta belőlem energiám és türelmem utolsó cseppjeit is, mikor már majdnem kimásztam a gödörből, megérkezett a személy, aki szívfájdalom nélkül rúgott belém. Visszazuhantam a mélybe.
Nem bírom sokáig. Lelkem csordultig telt érzelmekkel, kínokkal, és fájdalommal. Bele fogok őrülni az éjszakákba, a gondolatba, hogy egész nap tehetetlen vagyok.
No comments:
Post a Comment