Hónapok óta először külön egy szombat éjjel. Várom az éjszakát, várom a rég nem látott barátokat, és várom a boldog önfeledt bulizást. De lelkem megremeg, ahányszor csak eszembe jut, hogy egyszer már elveszítette a bizalmam. És azóta sem szerezte vissza. Hiába tart ez a szerelem már lassan egy éve... Félek, hogy olyat tesz, amivel kárt okoz magának.. Vagy összetöri a szívem. Ezt persze nem tudja, de rettegek. A gondolataim már előbb járnak 24órával. Lelki szemeim elém vetítik az összes dolgot, amitől féltem...
Fogalmam sincs hogy mi fog történni. De én több kilométerről hogyan állítsam meg?
Megéri szerelmesnek lenni, ennyi aggódás, és csalódás után is?
Magam sem gondoltam volna hogy tudok embert ennyire megmondhatatlanul szeretni. De honnan is tudhatná? Hogyan is érezhetné?
No comments:
Post a Comment