searching for the paradise

Szívem végre szabad! Hiába hátráltatnak a valóság hatalmas, acél karmai, szinte nem is érzem, ahogy belém mar, hogy vissza húzzon. Lelkem veszettül rohan, amerre diktálja neki a szívem az utat.

~ Kezem téged keres, hogy ölelhessen, ajkam sóvárog a tied után, hogy csupán egy pillanatra is, de érezze a csókodat. Nem kell semmi más, csak te. Az egész lényed, melytől újra érzem, hogy van értelme hogy a lelkem továbbra is éljen, hogy az agyam minduntalan álmodhasson, hogy a szívem meg ne szűnjön dobogni. Szükségem van rád, az elmém akaratlanul hozzád láncolt. 

Megígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy te boldog légy. Megmutatom az élet legapróbb gyönyörűségeit is, amit lehet, hogy te talán észre sem vennél. Melletted leszek, és támaszt nyújtok, szeretni foglak, még akkor is, amikor nem érdemled meg, és azt fogom tenni, ami neked a legjobb. És elveszítelek majd, amikor úgy tűnik hogy ezt kell tennem a boldogságod érdekében. 

Cserébe csak annyit kérek, hogy fogadd el mindazt, mit nem szeretsz bennem, és hidd el, nagyon igyekszem elérni, hogy legalább fele annyira is, de te is szeress engem. Ha ezt majd elérem, és végre érzem, hogy nem hiába szabdaltam darabokra a szívem, hogy mindig egy kicsit tudjak belőle adni neked, majd akkor leszek igazán boldog!