Az a pillanat, amikor ott állt előttem, s arcán semmilyen érzelmet nem mutatott... örökre nyomot hagy bennem. A sírástól szédülve álltam ott, és képtelen voltam ésszerűen gondolkodni. Amikor kimondta a szavakat, melyektől a legjobban rettegtem... A szívem pillanatok alatt hullott apró darabokra, a lábaim remegni kezdtek, az agyamban azonnali rövidzárlat. Rögtön elveszítettem mosolyom és igazi lényem egyetlen okát, mindazt, mi egy teljes évig tartotta bennem a lelket, és mi boldogsággal töltött el.
Csak egyetlen szó villódzott lelki szemeim előtt: küzdj!
Erőt gyűjtöttem magamban.
~ Szükségem van rád. Mindennél és mindenkinél fontosabb vagy. Okozz fájdalmat, taposs a porba! Nekem mindegy, csak addig is gondolj rám!
No comments:
Post a Comment