Gyomorforgató nyugalom, melynek sohasem lehetek részese. Csapdába estem az örök boldogságért tartó küzdelemben, melynek minden percében csúfos kudarcot vall szívem, de mégis küzd, míg teljesen el nem vérzik, még le nem telik az utolsó utáni pillanat. Az magány, akár egy átok, aljasul próbál rámtelepedni, s nem enged szorításából.
Csupán a remény, és vágyakozás tart a földön. És talán ennyi marad az osztályrészem.
No comments:
Post a Comment