Vontatott, unalmas hétköznap délelőttök , álmatag testi, és abszolút nulla lelki jelenléttel. Alig várom az utolsó csengőszó hangját. Legszívesebben rohannék, még mielőtt elkezdődne a nap. Szenvedés. Bár vége lenne! Aludni szeretnék! Pihenni, és nem törődni semmivel. Találkozni azokkal, akikkel már kijárna egy kiadós beszélgetés, nem csak pár szó egy pár perces szünetben. Egy kis szabadságra vágyom csupán..!
No comments:
Post a Comment