Lehunyom a szemem, és rögtön előtör belőlem mindaz, mit oly régóta várok. Értelmet nyer szerelmes ábrándom minden mozzanata. Elképzelem, ahogy hozzám ér, ahogy őszinte szeretettel csókol meg, és ahogy vad, fékevesztett vágyat érez irántam. Képtelen vagyok ellenkezni, őrülten s könnyedén, szinte menekülve a mindennapok szörnyetege elől a karjaiba zuhanok. Lelkem megnyugszik, az agyam kikapcsol. Vérem vad, féktelen sebességgel száguld bennem. Belehabarodtam az érzésbe, s kívántam, hogy sohase érjen véget a pillanat...
Igaz, csak egy kósza, semmit tevő ábránd az egész, mégis szinte csak ez tartja bennem a lelket. Minduntalan várom, vágyakozom, hogy talán visszatér az a kisfiús vágy, az az őrült szerelem, mellyel örökre magához láncolt.

No comments:
Post a Comment