evermore.

Elveszítettem a térképet, mely visszavezethetne az álmok világából. A napok percekké folynak össze, már nem tudom, hogy mi az amit csak elképzeltem, és ami tényleg megtörtént. Mégsem vagyok letörve. Boldogan élek ebben a lehetetlen világban és semmit sem kérdőjelezek meg. Az emberekbe vetett feltétlen hitem, és könnyelműségem fakulni látszik. Tanácstalan vagyok, már félek az új személyiségek megismerésétől. Nem akarok több tőrt a hátamba. Maradok a megszokottnál, melyet már ismerek, és tudom, hogy mire számíthatok. Emberekkel nem akarok kockáztatni.
Van, ami örökké tartat. Emberi mércében. Hiszen létezik az örökkévalóság! Olyan mint az emberi lélek. Nem látja senki, mégis tudod, hogy ott van, hogy létezik.