Kezd eluralkodni rajtam az akaratosságom, és az idiótaságom. Talán nevetségesen festek, mégsem tudok parancsolni magamnak. Túlteng bennem a boldogság, ami a szervezetembe kerülve szeleburdiságot hagy melléktermékül. Hosszú távon idegesítő, ebben biztos vagyok. De függővé váltam. Nem bírok elszakadni, éreznem, látnom, hallanom kell. Tudni hogy itt van, és velem van. Hogy rám néz, és hogy megérint... Mindent egyszerre. Képtelen vagyok betelni vele...
Talán ez nem fog megváltozni?!
No comments:
Post a Comment