Hogy mióta ismerlek? Meg sem tudom már mondani. Mióta az eszemet tudom. Te vagy az, aki bearanyozza minden napomat, pedig csak minden héten egyszer találkozunk. Biztonságot nyújtasz számomra, egy saját kis világot, melyet mi építettünk az egymás iránt táplált érzelmekből. Ha veled nevethetek, az többet ér mint a világ bármely legdrágább kincse.
Sosem felejtem el a sok hülyeséget, amit együtt átéltünk. A tizes tetőn, egyesen, vagy épp az aszfalton fetrengve vörös arccal, nevetéstől fuldokolva. Le sem tudom írni szavakkal, hogy mennyire szükségem van rád, és hogy mennyire szeretlek.
Elviseled a hisztijeimet, és letörlöd a könnyeimet, amikor arra van szükségem.
Hogy mit jelentesz számomra?
Megnyugvást, vidámságot, támaszt, boldogságot... semmi mást, csupán az egész világot!
♥
No comments:
Post a Comment