Örökké emlékezni fogok a sötétbarna szemeidre, mely bölcsességet, és mérhetetlen szeretet árasztott magából. A puha bundádra, amit olyan sokszor átöleltem már. A mancsodra, amit boldogan nyújtogattál nekem, még akkor is, amikor nem kértem tőled pacsit. Emlékezni fogok a szokásaidra, mint például, hogy nyári melegekben beleteszed a mancsod az itató tálba, vagy esetleg beleülsz. Hogy éjjel ha hazajövök, akkor vagy a legboldogabb, és mindig ráveszel, hogy maradjak még egy kicsit kint veled, egy kis éjszakai fülvakargatásra.
És a pillanatokra, amikor az éjszaka közepén te odajöttél hozzám, lenyalogattad a könnyeimet és megvigasztaltál. Vagy amikor nyáron odafeküdtél mellém az udvaron, hogy ne legyek olyan egyedül olvasás közben. Kilenc éve hozzám tartozol, és örökké a részem leszel. Senki nem tud ennyire szeretni egy embert. Benned sosem csalódtam. Sosem bántottál, mindig vigyáztál rám.
Sosem foglak elfelejteni, drága kutyuskám! Még akkor sem, ha hamarosan el kell búcsúznunk egymástól!
Nagyon szeretlek! ♥
No comments:
Post a Comment