Most, mintha repülne az idő. A napok percekké válnak, és mire belegondolok, már a nyár nagyobbik része letelt. Nos, összegezve az eddig történteket: kiábrándító. Összehasonlítva az előző nyarammal: szörnyű. Mégsem vágyom újra többé az akkori mostra. Sok ember csak a szépet és a jót mutatta. Én pedig elhittem, hogy ismerem őket. Sok minden változott, néhányan megmutatták igazi valójukat, páran, akikről nem is gondoltam volna, jobban ragaszkodnak, mint akikről akkoriban azt hittem, igaz barátok. Persze, maradt még ember, akiben nem csalódtam. Nem is egy. Ennek örülök.
*
Visszatekintek a múltba, eszembe jutnak a boldog emlékek, a nevetések, és a bensőséges meghitt percek. És nem szomorodom el, vagy kérdezem magamtól, hogy miért volt mindez. Csak mosolygok, és örömmel gondolok vissza az igazán szép, felejthetetlen pillanatokra. Már nem fáj a múlt, nem fojtogat a jelen és nem félemlít meg a jövő.
*
Mosoly. Csak egy valami jobb nála: a nevetés.
No comments:
Post a Comment