it's so wrong

Megőrültem.
Meghallottam, hogy itthon van, és azóta nem ismerek magamra. Körbejártam a várost, csak azért hogy megtaláljam, hogy tudjam, nem változott meg, hogy lássam ahogy mosolyog, és hogy még mindig olyan-e, ahogy emlékszem rá...
Minden helyet megnéztem, ahol régen leültünk beszélgetni, hátha ott van. Minden üres pad, kihalt helyszín, és ismeretlen arc a városban, csak egy újabb kés volt, amit a sors kegyetlenül megforgatott élettelen, szétszakadt lelkemben. Nem bírok magammal. Látnom kell hogy jól van, hallanom kell a hangját, még ha dühösen szól hozzám, akkor is. Tudnom kell, hogy mi van vele...
Talán este újra láthatom. Talán beszélni fog velem. Talán... nem! Nem tervezhetek előre! Nem álmodozhatok!
Csak reménykedhetek...