Annyira... furcsa volt. Láttam magam előtt, akár oda is mehettem volna hozzá, mégis meg volt az az érzés, mintha kilóméterekre lenne tőlem. Ahogy néha rám nézett, mintha soha nem is ismert volna. De ez nem így van! Tudom hogy ő sem így gondolja! Nem akar elfelejteni.
Most már kicsit meg nyugodtam. Érzem, hogy rendeződni fog. Lehet, hogy nem most, de egyszer biztos. Tudom. Addig összegyűjtöm magamban a gondolatokat, és az érzéseimet, hogy el tudjam mondani. Hogy ki tudjam mondani: "Miattad képes vagyok megváltozni!"
No comments:
Post a Comment