you're to sweet too rock and roll♥

bocsánat hogy eltűntem.
A nagy zűr és kiabálások közepette szinte semmit nem tudtam csinálni. Tudom, ez nem kifogás , de mentségemre szóljon , hogy a saját igazamért és részbeli szabadságomért küzdöttem mit sem törődve az arcom és a hangszálaim épségével. Ez így olvasva viccesnek tűnhet , bár igazából , átélve , és végigszenvedve nem az.
Azt hiszem ez a hét itthon tökéletes arra hogy kicsit lenyugodjak , és eldöntsem hogy mire van szükségem, hogy mit akarok, hogy mit szeretnék és hogy mire vágyom.
A napjaim összefolynak , és egy ragacsos masszává alakulnak. Nem tudom hogy mit mikor csináltam, vagy hogy csináltam-e egyáltalán. Az agyam szivaccsá vált. Már nem foglalkoztat semmi .
Egyetlen dologra tudok koncentrálni. Hogy újra itt legyen mellettem, hogy beszélgessünk, hogy ne csak telefonon halljam a hangját, hogy megöleljen, hogy együtt nevessen velem, hogy vigasztaljon, és hogy én is vigasztalhassam. Szükségem van rá. Kell az érzés hogy a közelben van, hogy ha szüksége van rám csak ugorom kell és megtalálom. De messze van, távolt tőlem, és így minden segélykérés felé, vagy felém csak egy néma sikoly az ürességbe. Ezek a sikolyok lassan eltűnnek, és kimondatlanok lesznek. A beletörődés olyan súllyal nehezedik ránk, hogy összeroppanunk alatta még ha erősek is vagyunk , és nem akarjuk hogy ez legyen. A barátságunk egymásnak olyan mint egy drog. Tudunk nélküle élni, csakhogy nem akarunk. És hiányzik. Nagyon.
you're my BFF♥