ich bin hier, und du bist dort. einer is an falschen ort.

Az emlékek percről percre hasítanak a tudatomba, a gondolataim a labirintusom szürke folyosóin kóvályognak. Néhány múltbéli eseményt homály fed. A hiányuk átjár, és nem tudom hogy aggódjak értük, vagy örüljek-e nekik. Nem tudom mit tettem, és hogy miért.
Belefáradtam a csendbe, abba hogy magamban kell tartanom ezer és ezer apró érzést, gondolatot, elképzelést, mert nincs aki meghallgassa. Minden elfojtott érzés egy újabb szöget üt, a már amúgy is kárhozatra ítélt, megtépázott szívembe, felgyorsítva annak fáradását, és egyre közelebb húzva a végső feladáshoz, hogy elveszítsem lelki és érzelmi valómat, azt ami a mai napig is életben tartja az érző részemet.
A valóság és az álmok közti határt már réges rég elvesztettem, így beletörődve járok kelek ennek az egyvelegnek az erdejében, és keresem a kiutat.