who says?

Nincs sok mondani valóm.
Milyen érdekes, hogy abban a pillanatban, amikor megtörténik, amit az ellenségednek sem kívántál, minden olyan tragikusnak tűnik.
Aztán eltelik egy nap.
És még egy.
Átgondolod.

Nevetségesnek találod az egészet. 

Én így voltam vele. 

Kinevettem magamat, kinevettem őt is. Az egész értelmetlen. Megváltoztatta a nézőpontomat... Rájöttem az emberi értékekre, és arra, hogy nem kell mindent érzelmi alapon felfognom. Megfogadtam pár tanácsot:

Nem fogok leragadni.

Nem fogom odaadni mindenem egy emberért, mert sosem tudhatom, hogy mit érez igazán.

Soha többé nem leszek kedves, csak azokkal akik igazán megérdemlik.

Nem kérek a kifogásokból. Azt tudok magamtól is kitalálni. 

Nem szoktam nevetni az ilyen helyzeteken. De ez tényleg nevetséges. 

Annyi mindent tudnék a fejéhez vágni. Mégsem teszem. Pedig örömömet lelném benne.

Elég volt a kihasználásból. 

Soha többé nem leszek szeretetkurva. 

Szánalmas és teljességgel logikátlan dolgot művelt. Én komolyan sajnálom őt.
De egy dologgal kapcsolatban hálával tartozom neki:
Szombat óta nem tudom levakarni a vigyort az arcomról! :D