chaos

Dübörgő zene éjjel nappal . Szó szerint . Fülhallgatóval a fülemben ébredek , és azzal is alszom el . Anélkül nem menne semmi . Kell valami , ami  a valóság határán tart . Csak bámulok . Mint aki el van varázsolva .

Nem értem mi van . A fejemben káosz , körülöttem csend és üresség . Zúg a fejem , nem tudok aludni , csak pár órát . Kajára már gondolni se merek .
Hogy mi érzek ? Szánalmat . De ezt nem vagyok hajlandó részletezni .
Hogy mit ér a barátság ? Semmit . Egyes embereknek .
Vagy csak én nem érek semmit .
Minden gondolatom csak egy újabb pofonnal ér fel . Már emlékekből sem tudok élni . Inkább csak vagyok . De semmi más . Az emlékek , és a gondolatok durván lökdösik egymást a fejemben , ha becsukom a szemem , ott ugrálnak előttem , ha kinyitom , hallom , amit gondolok , vagy egy jelenet hangjait az emlékeimből . És mit teszek ellene ? Dübörgő zene egész nap . A szövegre , vagy a ritmusra koncentrálva ki tudom kapcsolni az agyam . De egy idő után belefájdul a fejem .
A családom romokban . Már azt se tudom hogy mikor beszéltem velük utoljára . Mármint komolyabb témákról . Már a rokonok is észrevették , hogy csendben vagyok . Ez eddig nem volt jellemző rám . Innentől azt hiszem egyre inkább .
De ez nem szabad akaratomból történik . Csak úgy jön . És nem tudok ellene semmit sem tenni .
Be vagyok zárva egy koromsötét labirintusba . És nem tudok kijutni . Nem látok semmilyen fényt .