Mosoly és vidámság nélkül telnek a hétköznapjaim. Egyetlen egy szóval tudom jellemezni a hétfőtől csütörtökig terjedő elfoglaltságomat: semmi. Az egész életem egy hatalmas semmi.
Ha nem lennének a hétvégék, ha nem lennének a barátaim, ha akkor se lenne semmi... nos, már nem lennék itt.
Megváltoztam. Megint. Egyre jobban elfogadnak, egyre inkább távolodom a középponttól a kis csendes senkik felé. Nem kell nekem az, hogy körülvegyenek. Egyre inkább élvezem azt, hogy egyedül ülök órákon, hogy nem kell igazodnom senkihez. Persze, nagyon jó ha néha mellém ülnek... de egyedül is éppen annyira élvezem :)
A hétköznapokat zene, és olvasás nélkül nem tudnám kibírni. Megőrülök ha nem bömböl a fülemben a zene minden egyes szünetben, és ha nem menekülhetek álomvilágba esténként a kedvenc könyvem társaságában.
Minden nap valahogy lejáratom magam, vagy valami rossz történik velem... elesem biciklivel, elszakad valamelyik ruhám, vagy csak úgy véletlenül hasra esem, vagy leesek a lépcsőn a fél gimi előtt.
beleőrülök az életembe.
No comments:
Post a Comment