Egy üvegfal mögül bámulom a világot. Be vagyok zárva, nap mint nap ugyan azt teszem, ugyan úgy próbálok kitörni. Hiába. Csak néha sikerül egy kicsit ellazulnom és kilépnem az unalmas, és fárasztó megszokottból, a vad, izgalmas szokatlanba. Az igazi életbe.
A szülinapom hatalmas élmény volt. Zaj, emberek, pörgés, mámor. Isteni érzés volt ahogy a fejembe szállt a vér, az ereim lüktettek, elzsibbadtam és már csak azt éreztem ahogy a fejem zúg. Ez kellett. Nagyon is kellett.
Az óta betemetnek a könyvek, a fáradtság érzése felkap és nem enged el egyik nap sem.
Az életemben rend és folyamatos ismétlődés, a fejemben káosz és összevisszaság.
No comments:
Post a Comment