értelmetlen .
Ki irányít ? Az egyik pillanatban mosollyal az arcomon teszem a dolgom , és tekintek a jövő felé ... És szinte villámcsapás szerűen súlyt le a kétely , az értelmetlenség és a szorongás ... aztán lassan visszajön a mosoly ... egy darabig , de a végére mindig ugyan az marad . Kételyek . Zűrzavar . Sötétség . Üresség .
Elérkezik az a pont , amin túl már nem érdekel semmi , elveszíted a hited , és a türelmed ... Az gondolod hogy téged csak átverni tudnak , nem vagy jó semmire , semminek , senkinek .
Egy kis idő után visszatér a boldogság érzet , a remények , a vágyak . És ismét sötétség .
Ki játszik velem ? !
Néha úgy érzem , hogy csak álmodom a jót , és a rosszat élem meg . A boldogság érzetének hiánya erősen belém mar , minden vágyam hogy enyhítsek rajta , ha csak egy pillanatra is . És mindig csak elenyésző időre sikerül . Ha az elmúlt , a hiány érzete még fájóbban tér vissza . És kezdődik minden előröl .
Talán csak nekem nem sikerül megtartanom azokat a dolgokat , amik mosolyt csalnak az arcomra ?
Vagy csak nem érdemlem meg ? Talán .
Az egyik legborzalmasabb dolog , ha csordultig vagy érzelmekkel , de senki nem kíváncsi rá , és senkinek nem tudod kiadni őket ...
No comments:
Post a Comment