Wednesday, September 1, 2010

No one ever died for my sins in hell.

Első nap.
Egész simán ment,bár az évnyitót végigácsorogni magassarkúban az én két bal lábammal..hátt..húzós.
Utána rögtön átöltözés és goo órákra.
Szünetekben cigi hátul..éshát megint hoztam a formámat..-_-''
Nagyba megyünk hátra a csajokkal.Kis járda van a fal mellett,és egy helyen szétnyílt..Énmeg éppenpont eltaláltam azt a kis kiálló részt.És megbotlottam..konkrétan kishíján orrabuktam..és ugyanezt visszafelé is eljáccottam..."gratulálok Bella...hoztad a formád"..-_-'' :'D
Órarend...hát..no comment...hétfő kedd és csütörtök 7óra.Ilyenek h dupla angol,dupla magyar dupla német.De nincs se fizika se technika.Fizika csak 10be lesz.:D
A tanárok...elméletileg...jófejek.Bár mindenki mástmond.Majd holnap kiderül.

2 comments:

Anonymous said...

senki sem halt meg még értem a pokolban...

° clumsy said...

A lelkem,és a szívem félbe van vágva.
Erőtlen vagyok,összetört.
Fázom.
Remegek.
Jár a szám egész nap,hogy ne gondoljak a hiányodra.
Elhitetem magammal,hogy mellettem vagy.
Hogy csak haza kell jönnöm,és te itthon vársz.
Mintha a testvérem lennél.
Örülnék is.
Kevés ember van,akikben megbízom,de boldog vagyok,hogy téged az elsők között sorolhatok közéjük.
Pontosabban elsőként.
Nem voltunk mindig így..
Szinte már nem is emlékszem,hogy milyen volt,mielőtt nem hallgattál meg,nem biztattál,nem támogattál,nem voltál velem.
Boldogsággal töltött el,hogy segíthettem neked.Bármiben.
Amikor veled nevettem,testem-lelkem egyaránt sugárzott a boldogságtól,bárhol is voltunk.
Akár a teraszunkon ücsörögtünk éjnek évadján,akár az egyesen,vagy itatón,vagy elbújva a siroban a fal mögött az üres kanapén..
amit érzek,az elmondhatatlan.
nem tudom leírni,de remélem érzed.

szeretlek.