-Hazamegyek.
-De miért?Nemrég jöttél nem?
-Igen.De akkor is hazamegyek.
-Miért?
-Mert...csak.
És ezzel a lendülettel felpattantam a bicajomra és hazáig megállás nélkül tekertem.
Valahogy túl sok volt nekem a nyárfesztiválos forgatag,a sok ember,meg minden szar.Nem.Azt hiszem ez nem az én világom.Fájt a fejem,kavargott a gyomrom,és szédültem.
Beültem egy használaton kívüli dodzsemes kocsiba,és próbáltam lehiggadni.De közben mindenki nekem esett a gondjával...magyarán megint nem volt nyugtom.
Kell egy kis idő egyedül.egy nap.Lefoglalom magam,és közben kieresztem a gőzt,szabadjára engedem a gondolataimat,érzéseimet.Egyszerűen csak hagyom,hogy minden kibukjon belőlem.
Szeretek velük lenni,de mostanában egyre kevesebb türelmem van hozzájuk,és mindenki máshoz is.
Itt van például anyu.Nem veszekedtünk már napok óta,de ma amikor csak mondott valamit..csak egy icipici tanácsot akart adni,én rögtön elpattantam és megpróbáltam elhallgattatni.Vészesen fogy türelmem,és a nyugalmam.
Magány kell.Egy nagy kalappal.
Aztán meg egy kis idő az én lelki társammal.Mert tudom,hogy ő az,akire igazán szükségem van.Mindenkinél jobban.
A fejemben káosz,és összevisszaság volt.Amint hazajöttem beálltam a forró víz alá.Próbáltam lehiggadni és enyhíteni a szédülésemen.Hirtelen remegés roham tört rám.Nekidőltem a zuhany kabin falának,lehajtottam a fejem.
Amint kiléptem a zuhanyzóból,kicsit felfrissültem.:)A hajamnak eperillata volt,a bőrömnek meg málna,gránátalma,és joghurt.:)
Még kell egy 100szavas fogalmazást írnom németül...szombatra.Szuper-.-"
No comments:
Post a Comment