Fájdalmas sikoly, mely sohasem hagyhatja el a szám. Maró könnyek, melyeket sohasem hullathatok el. A fájdalom újra és újra lesújt megtépázott lelkembe. Ezt örökre a magaménak tudhatom. Hiába minden erőfeszítés, nem enged szorításából, könyörtelenül szorongat minduntalan.
Az idő egy ócska szajha, mely nem vár senkire. Elveszi ami kell neki, s pusztán emlékeket hagy hátra. Kínoz, s ezt büszkén, már-már boldogan teszi. Képtelenség megállítani, s visszahívni. Hatalmas ereje legyőzhetetlen. A rabszolgája vagyok csupán, aki foggal-körömmel kapaszkodik minden szép pillanatért, amit valaha is kapott. De az idő nem kímél senkit.
No comments:
Post a Comment