Elvesztegetett idő, melyben az ember egyre csak vágyakozik a boldogsága iránt, de közben képtelen tenni érte akár egy apró lépést is előre. De ha egyetlen ember mosolyán múlik a nap minden boldogsága, kénytelen az ember várni, hogy mikor kaphatja meg az életet adó kábítószert, a szerelmet. Ha pusztán a másik létezésének a gondolata boldoggá tesz, ő az, akire mindig is vágytál.
Sok csalódást fog okozni, és lesz, hogy nagyon szomorú leszel miatta. De ő is csak egy ember, akárcsak te. Ő is követhet el hibákat, és meg is bánhatja őket. Ettől még szeretni fog, ameddig csak képes rá. Melletted lesz, megvigasztal, bátorít, küzd érted, és ami a legfontosabb: nem akar változtatni rajtad.
Ugye milyen jól hangzik? Elméletben. De nem ilyen egyszerű. Soha nem lesz az, tehetsz bármit.
Üvölthetsz a világba, hogy miért nem lehetsz pusztán egy napnál tovább boldog... Megérdemled, ezzel mind tisztában vagyunk. De akkor sem lehet. Mert az élet ilyen aljas. Lehetsz te akármilyen sikeres, gazdag, halálosan szerelmes... Az élet ott fog kibaszni veled ahol csak tud. Mert ez az élet velejárója.
No comments:
Post a Comment