Mintha tegnap lett volna, hogy utoljára őszintén, tiszta szívből vágyakoztam a jövőm után. Menekülni akartam akkori életemből, a jelen mardosó fájdalmaitól. És mikor egy időre csitulni látszott az égető kín - mely gyötrődéssel fűszerezte mindennapjaim - szívem megnyugodni látszott.
Minden békés lett. Megvolt mindenem, amire egész életemben vágytam. Szívem szerelemre talált. És mi van most? A megszokottság ördögi köre, mely már nem adja meg ugyan azt, és nem képes arra, hogy minden úgy legyen jó, ahogy volt. Az érzelmek elszállni látszanak, de ott van még az az apró szikra, melyet még lángra lehet lobbantani. De ezért tenni is kell. De nem egy embernek.
Vissza tértem az akkorba. Menekülni akarok, várva várom a szeptembert, mely új ígéretekkel kecsegtet egy új helyen, új emberekkel.
Kétségek közt vergődöm, mióta megéreztem a változás szelét.
Tennünk kell egy lépést egymás felé...
No comments:
Post a Comment