Sötét volt, hűvös szellő szelte át a kietlen, kopár mezőt. Körben mindenhol erdő. Csak egyetlen út van, mely a rideg félelemtől, már nem is látszik annyira valósnak. Remegek, elvesztem. Boldog ábrándjaim hangjai messze visszhangoznak, elérhetetlen távolságról. Egyedül maradtam.
Nem bírok mozdulni. Lebilincsel a rettegés. A valóság, akár egy alattomos gyilkos, a hátamba szúr, s én remegve felsikoltok.
Álmodtam...
No comments:
Post a Comment