enough!!

 Várakozás. Orosz rulett a fejedben. Nem tudhatod, mikor pattan el valamelyik idegszálad. És végül, ha hiába volt az egész türelemjáték, amikor kiderül hogy feleslegesen görcsöltél azon, hogy mikor jön el végre az amire vártál... a végső megsemmisülés pillanatok alatt katasztrófaszerűen felborít benned mindent, és kieszi belőled a boldogság utolsó magvait.
Annyiszor átvertek már, hogy akár egy ilyen kis apróság is összerombolja a folyton újraépített, befoltozott, csorba bizalmamat az emberekben. És megint kezdhetem elölről. A szokásos menetrend szerint, letörlöm a könnyeim, kihúzom magam, eljátszom hogy minden rendben van. Közben magamban tombolok, és újjáépítem a bizalmat a porszemekből, darabról darabra haladva. Majd mire újból elkészül, ismét jön valaki, és a porba tapossa a lelkem.