missing.

Bár néha eszembe jutsz még, van hogy hallom a hangod. Mostanra minden érzés elveszett bennem, mégis lelkemben azóta egy hatalmas űr tátong, amit senki és semmi nem képes betapasztani. Néha még előjön az érzés, mely annyira nyom, innen bentről, néha még sírok ugyan, hogy kiléptél az életemből, s magad mögött mindent összetörtél. De ma már csend van. Béke.
Talán még álmodom arról, hogy egyszer csak megjelensz, rám mosolyogsz, és kezed nyújtod felém. Még reménykedem, titkon vágyom rá, hogy csak álmodom, és ha belecsípek a karomba, felébredek, és te itt leszel. De ébren vagyok, ez a valóság. A szavak késként szúrnak megsebzett lelkembe, és bár már nem látszik, de begyógyíthatatlan sebeket ejtettél rajtam. Az agyam gyűlöl, de a szívem nem tud vele egyetérteni. Már sokmindent mondtam eddig rólad, mégis még mindig, mégis örökké az életem része leszel.