I'm waiting for heroes apply.

Az életemet a megszokás, és az állandóság felhői lengik körül. Borzalmasan unalmas dolog nap mint nap itthon csücsülni és várni a megmentőmet. De hát mit tehetnék? Anyám biztos benne, hogy ha hétköznap itthon vagyok, akkor minden rendben. Ó, ha tudná... :) Na mindegy.

Szóval csak ülök, és várok. Várom hogy kinyíljon az ajtó és belépjen rajta az én hősöm, aki elvisz magával a gonosz anyasárkány karmai közül.

Túl sokat ábrándozom? Meglehet.

Őrült vagyok? Talán. 

A suliban kialakult egy vélemény. Amikor az egész elkezdődött. Tavaly. Most ez halványulni látszik, és új kezdet ígérete integet felém. Még messze van, de már nem olyan elérhetetlen. Talán tényleg megfordul minden. Állandó szürkeségem talán színeket kap? 

Sosem késő újrakezdeni! :)