Elvesztettem egy barátot. Egy társat. Soha többé nem néz rám az okos barna szemeivel. Nem bújik hozzám, nem vigasztal többé. Nem fog várni hétvégente az éjjel közepén. Nem nyalogatja le a könnyeimet ha sírva megyek haza. Baldus! Nagyon szeretlek! Örökre mellettem maradsz. És tudom, hogy most is vigyázol rám. Onnan... fentről. Te voltál a leggyönyörűbb, legokosabb és legkedvesebb kutya a világon. Hiányzol.
Új taggal bővült a család. Mindenki belebetegedett a barátunk halálába. A többi kutya is. Így hát egy kis elfoglaltságként újonc került a házőrző káeftébe : ) Nagyon aranyos. De nem tudja pótolni azt, akit elvesztettünk.
No comments:
Post a Comment