Szeretem azokat a pillanatokat, amikor a gondolataimat szabadon engedve elmerülök az emlékek kánaánjában. Nem zavar senki és semmi. A nyugalom kiteljesedik, és én teljesen megnyugszom. Megengedhetem magamnak az ábrándozást, vagy a tervezgetést.
Aztán visszarázódom az életembe.
Az apró örömök bearanyozzák a napjaimat. Minden olyan kerek, és teljes. Tökéletesebb már nem is lehetne...
Vagyis, de igen. Egy valami tökéletesíthetné igazán... ; )
No comments:
Post a Comment