vérzékeny testem most csekélyen érzékeny mikor megérintesz így leszek mértéktelenül féltékeny♥

Arcok jönnek, mennek. Tett tettet követ. De mindennek van értelme, és oka. Csak ezt a bizonyos okot a sorson kívül nem ismeri senki.
Nem tűnik nagy tettnek. Kívülálló szemmel, természetesen. De itt, bennem... sok mindent felrúgott, és a saját képére alakított ez az apró történés.
Egy kiadós fejszellőztetés, csend, magány... és nem történt semmi. Nem jutottam semmire. De még csak nem is vagyok mérges magamra.
Hulla fáradtan, egy kiadós zuhé után, mezítláb sétálni a pocsolyák meleg vizében... Felfrissültem a nedves föld szagától, a csillagok fényességétől. Ha csak tíz percre csupán, de úgy érezhettem, hogy körülöttem alszik a város, csak én vagyok ébren, enyém az út, így a kellős közepén sétálhattam. Felemelő.

' függetlenül lépnék ki legszívesebben a nyomoromból
fentről néznék mindenkit a tornyomból
de ezt nem én irányítom, mikor a lelkem belül tombol♥ '