.

Nemsokára!
Ezzel nyugtatom magam két napja. Azt hiszem, ez az utazás lesz az, amire annyira vágytam! Egy kis eltűnés, elmerülés a semmiben. Egy kis önállóság... talán. Meg akarom mutatni, hogy nem vagyok szerencsétlen! Igenis megállok a lábamon!
Holnap... utoljára kell kibírnom a mai értelmetlen üvöltés folytatását... Az egész nevetséges!

*

Néha álmodom egy aprócska házikóról, és a hozzá passzoló kertről. Két kiskutyával. Aranyos ház, egy város szélén, távol a nyüzsgéstől. Teljesen egyedül, és függetlenül a mostani hülyeségektől. Dolgoznék, lenne szabadidőm, és nem felejteném el a barátaimat sem. Egy miniatűr élet a nagyvilágban, része valaminek, szükséges elem valamihez. ennél jobbat, és szebbet kérni sem lehet. Egy álom. Önállóság, magány. Élet.
Talán egyszer majd...