Távol mindentől , mégis mosollyal az arcomon .
Nem éri meg harcolni egy olyan érzésért , ami minden bizonnyal csak menekül elöllem .
Meg marad nekem a beletörődés , és visszatérés emlékföldére . Innentől kezdve visszatérek a megszokott barátokhoz : fülhallgató , könyv , tankönyvek , telefon . És lehet hogy megint elkezdek rajzolni . . . majd kiderül .
Nem tudom , hogy mit csináljak . De erős maradok , és nem engedem hogy bármi , vagy bárki befolyásolja .
Nem ígérem meg senkinek hogy boldog leszek . Szerencsére nem is kéri senki .
Azthiszem , elkezdem rendbe hozni saját magam , kívülről - belülről . Aztán próbálkozom az élettel .
ha sikerül . . .
No comments:
Post a Comment