Erre vártam . Szabadság . Élet . A hibákkal és problémákkal együtt volt teljes . Jó volt . Egy darabig .
Nem értem . Nem tettem semmit . Legalábbis úgy emlékszem . Hazafelé kiadtam magamból minden érzést .
Ordítottam , káromkodtam , szidtam az életet , és őt is . És jól esett . Megnyugtatott .
Itthon csak nézek ki a fejemből . A gondolataim ismét messze rohannak az emlékeim kopott , sötét , halovány folyosóin . Emlékekből élek . Megint .
Elég volt a folyamatos csalódásokból , az egy pillanatig tartó boldogságból . Elég volt az életből !
Inkább gondolok vissza ezerszer arra hogy egyszer egy pillanatig tényleg boldog voltam , mint hogy szembesüljek a jelenemmel , azzal hogy a boldogságom elszállt , szertefoszlott . Erre nem vagyok kíváncsi .
De nem csak ezzel van baj .
Nem akarok embereket tudni magam körül . Ez az egy hét itthon egyedül annyira megváltoztatott . Egyszerűen nem kell az emberek társasága . Csak néhányé . Maximum .
legszívesebben láthatatlanná válnék . . .
No comments:
Post a Comment