Saturday, February 26, 2011

head says no , heart says go . . .

Mikor ?
Lesz valaha olyan , hogy őszintén , szívből mondom , hogy 'szeretlek' ? Mikor leszek elég jó bárkinek is ? Mikor lesz önbizalmam ?
Miért nem jár nekem a boldogság ?
Tudom , megfogadtam , hogy erős leszek . De lassan összeroppanok a nyomás alatt . Az eddigi éveim alatt bebizonyosodott , hogy túl hülye vagyok az élethez , a szerelemhez , a boldogsághoz .
Minden elhatározásom ugyan oda jut . Egy bukkanó , vagy kisebb akadály után , ugyan így , ugyan itt kötök ki . . . a szobámban , egyedül , könnyek között , fájdalmas szövegeket írva egy weboldalra . Mintha ez segítene bármit is rajtam ! Mintha lenne egyáltalán értelme ennek az egésznek !
Nem vagyok erős személyiség . Egy apró , jelentéktelen dolgon is múlhat akár , hogy feladom , vagy meghátrálok . Ki kell mondanom . Már én is rájöttem . . .  :
Félek ! Igen , ez van .
Eddig ha azt mondták nekem , hogy ne félj már , csak kinevettem őket , hogy nem félek . De mégis igazuk volt . Félek . . . mi több , rettegek . A gondolattól , hogy egyszer történik velem valami jó , és rövid időn belül vége szakad . Félek a csalódástól , de a tétlenségtől is .
Egy függőhídon állok  . A kellős közepén , a hatalmas fekete semmi fölött . Körülöttem már nincsenek deszkák , csak az az egy amin állok , de az sem bírja sokáig . A szakadék két oldalán süt a nap . Felettem felhők és szakadó eső . Rettegek . Menekülni akarok . De hová ?
Fázom , remegek , forog velem a világ .
Ha nem teszek valamit , a semmibe veszek , de ha megpróbálok küzdeni , az még nem jelenti azt hogy nem fogok elbukni .
Mit tegyek ?

2 comments:

Karesz said...

Nekem elég jó vagy, így ahogy vagy^^

Anonymous said...

Álmok és vágyak... Egy szempillantás alatt el lehet veszni ebben a tengerben. De küzdelmek nélkül nincs élet, nem várhatjuk, hogy minden az ölünkbe hulljon.
Bele lehet fulladni a sötétségbe, de akár örülhetünk is a leghalványabb fényfoszlányoknak. Ha ezek kialszanak, bátran kell tekintenünk a jövöbe és emelt fövel várni a folytatást.

Vannak emberek akik sohasem fognak úgy efogadni, amilyen vagy, mindig többet várnak majd töled. De ezekkel az emberekkel nem kell törödni, akármennyire nehéznek tünhet is, de nem élhetünk mások elvárásaira alapozva.
Szeresd azokat akik törödnek veled, bocsájts meg azoknak akik nem és éld az életed a saját szabályaid szerint.
Hiszen tudod... Ha mindig világos lenne sohasem láthatnánk a csillagokat. *-*