Nekem nem jár a boldogság .
Egyszer ... csak egyetlen egyszer érezzem a boldogságot pár percnél tovább . Mikor lebeghetnék én is gondok nélkül és szabadon ? Miért mindig az én feladatom az , hogy a földön járok és mások boldogságát nézzem ? Mintha kést forgatnának a mellkasomban . Kinek jó ez ?
Az egyedüllét egy hatalmas burokként vesz körbe , ami meggátolja a kiszabadulást , és azt hogy lássanak . De innen bentről tökéletesen látható mások boldogsága . A legszörnyűbb kínzókamra .
A testem ép , az agyam összezavarodott , a lelkem halott , a szívem darabokra hullott .
Nem kell !
Inkább legyek ezerszer rosszabb állapotban kívülről , és teljesen ép belülről .
Csalódásokból nem lehet építeni semmire . Összedől , cserbenhagy , védtelen maradsz .
No comments:
Post a Comment