whiskey ♥

Miért megy tönkre minden?
Gyerekes álmokat kergetve keresem a boldogságom, és a szeretetet, amire vágyom. Az álmot és a valóságot elválasztó vékony borotva pengén táncolva haladok, és közben mindent valóságnak fogok fel. Üveges szemekkel bámulok előre, a gondolataim valahol a múltam elfeledett folyosóin kergetik egymást. Nem bírok elszakadni, nem tudok feledni.
Egy ideig az érzelmeim irányítottak. Mára már minden a háttérbe szorult, és nem maradt belőlem más, csak lelketlen test, egy üres kagylóhéj. És képtelen vagyok változtatni, képtelen vagyok úgy gondolkodni mint régen. Már egyáltalán nem tudok élni.
Van, hogy a szíved irányít, és te vakon bízol benne, mert elcsábított édes szavaival, és nem enged gondolkozni. Te csak mész utána, elveszted az eszed, reménykedsz, álmodsz, vágyakozol. Beleéled magad minden egyes pillanatba, még mielőtt az megtörténhetne. Elkábít a boldogságra vágyásnak keserédes gondolata, és te bele veted magad bármibe, amiről azt hiszed hogy egy kicsit is enyhít rajta. És a végén hatalmasat koppan az arcod a padlón. A reményeid szertefoszlanak, az álmaid a távolba vésznek, és a szíved visszavonulót fúj. Elkezdesz gondolkozni, és rájössz, hogy mekkora hibát követtél el.
De akkor már késő...