last time .

egy évvel ezelőtt...
Egy másik suliban ücsörögtem, egy másik társaságban, egy másik életben.
Az a fajta lány voltam, aki mindenben benne volt, akit nem érdekelt semmi... aki olyan dolgok miatt fordult magába, amik teljesen feleslegesek voltak. Ez a lány minden órán azt tette, amihez kedve tartotta. Visszabeszélt, szem rebbenés nélkül káromkodott, kiabált. És mindezt azért hogy a középpontban legyen, és hogy egy kicsit is elfogadják.
Akaratos, nagyszájú és összezavart volt, akinek semmi más nem számított, csak az, hogy körülvegyék és érezze hogy figyelnek rá... lehetetlen dolgokra vágyott, és botrányos dolgokat művelt. Figyelmetlen volt, pedig megvolt a magához való esze, de mindent egy hangos "leszarom" kifejezéssel félretolt, ami nem tetszett neki. Nem törődött az életével.
Eszetlenül röhögve ment cigizni suli után egy társasággal, akikről akkor váltig állította, hogy a barátai, és hogy feladnának érte mindent.
Eszement álmokat dédelgetett, bemesélte magának azt amit ő igaznak tartott, holott teljesen átfordította a valóságot a legtöbb dologgal kapcsolatban. De mégis csordultig volt szeretettel és önfeláldozással. Bármit megtett volna a közösségéért, és nem érdekelte, hogy kihasználják. Lelke tele volt a szeretet hiányának fájó érzésével, és meg nem értett szeretettel, amit mások nem tudtak elfogadni. Mindenkinek visszaszólt, aki bármilyen rossz szót ejtett az akkori "barátaira", és egyáltalán nem érdekelte, hogy ezzel csakis magát minősíti. Álomvilágban élt, és abban a hitben kelt fel minden nap, hogy vele sohasem történhet semmi jó. Nem volt egyénisége, bár kitűnt a tömegből hatalmas hangjával és minden áron a köz barátja akart lenni.
Szerelemre vágyott, de sohasem volt még szerelmes... Őszinte szeretetet akart, pedig tudta, hogy senki sem volt őszinte hozzá, és bár tisztában volt azzal, hogy milliószor átverték, ő mégis bármikor képes volt zokogva bárki karjaiba borulni és bocsánatért esedezni még olyan dolog miatt is, amiben ő nem hibázott.
Ez a lány mára megváltozott...
Új társaságba került, egy másik suliba, egy másik padba, egy másik életbe.
Új barátokat szerzett... igazi barátokat, akikben megbízhat, és emellett rájött hogy a régi haverok közül kik azok, akik igaz barátok, akik megadnának érte bármit... mert ilyen is volt köztük.
De ez a lány mégis sok mindenben ugyan olyan maradt, csak megtanulta észrevehetetlenül magában tartani egyes tulajdonságait, amelyektől képtelenség megszabadulni. A mai napig szeretetre és törődésre vágyik és vár. Türelmesen vár, hátha egyszer szívből fog szeretni és szélesen mosolyogni valakire, aki tényleg hozzá való...
Önbizalma továbbra sincs és a nagy hang is megmaradt, csak visszavonulót fújt és megtanulta nem mindig mutogatni magát. Megtanulta elhallgatni az érzelmeit, és magába fojtani mindazt ami eddig a száján volt. Reálisabban látja a világot, megismeri az embereket, és nem vakon bízik bennük és rögtön barátnak tekinti őket.
Már suli után csak hazamegy, zenét hallgat, és a gondolataiba burkolózik, nem pedig retteg az egyedülléttől és a kiszolgáltatottságtól. Egyre inkább szeret egyedül lenni és egyre inkább válik egyedivé, de nem a negatív tulajdonságai miatt.
De a mai napig megértésre vágyik...