Teljesen szétestem.
Három napja a házunk börtönében élek..és még élvezem is. Az időm 99%át a szobámban élem, és akkor sem csinálok semmit...sorozatokat bámulok vagy éppen olvasok... Elvesztegetett idő.
A családom már szinte el is felejtette hogy élek. Ha mennek valahova már nem is szólnak... csak itt hagynak egyedül... és a legfurcsább az hogy egyáltalán nem érdekel hogy hol vannak és mit csinálnak :/
A egyetlen aki éltet, az a lelki társam... aki 300kilóméternyire van, mégis meg tud nevettetni és tudom hogy rá mindig számíthatok... ő jelenti nekem most a legtöbbet.
A lelkem már halott. Csak a testem él...
Még 3-4óra és közös karácsonyi vacsora... huhúú-.-" Annyit fogok tenni az egészért hogy lezuhanyzom és felveszek valami snassz ruhát és cső... a hajamat se leszek hajlandó megcsinálni, és a sminkemet sem...mert nem ér ennyit..felesleges. Leszarom. Ennyi.
Nem nekem való ez az egész... csak érdekről szól minden!
No comments:
Post a Comment