Azt kívánom,bárcsak visszamehetnék az időben pár órával korábbra...pontosabban 2010.november20-a este nyolcra. Akkor minden kezdődne előröl. A pörgés,a zaj a barátaim között. Mindennél jobban élveztem hogy az agyam kikapcsolt,ha csak egy pár óra erejéig is. Akkor tudtam nevetni, mosolyogni és még jobban szeretni a barátaimat. Az alkohol ellazította az izmaimat és nem volt fontos semmi. De nem, nem voltam részeg. Még csak spicces sem. Éppen annyit ittam,amennyitől más már elájult volna,de nekem mégsem hatott. Mindegy.
Sajnos az álomnak hamar vége lett,mert az idő szorított és nem tudtunk ott maradni a végtelenségig...ó istenem bárcsak most is ott lennék és élvezhetném a fülsiketítő zenét,a zsibbadást a tagjaimban és legfőképpen a szeretet. Az ŐK szeretetét! Nem az alkohol volt a fontos itt sem. Legalábbis nekem biztos,hogy nem. Sosem az volt. Egyszerűen csak ki vagyok éhezve arra hogy legyenek körülöttem emberek,hogy szeressenek hogy közöttük elfelejtsek mindent ami egy kicsit is rosszul esik. Mért néha kell egy kis zsongás.
És még ha csak hat órát is aludtam összességében,akkor is boldog vagyok,mert végre egy éjszakára elfelejtettem mindent és igazán éltem.
No comments:
Post a Comment