Az élet szar.
A szemem láttára törik darabokra és hullik a lábaim elé. Kezdenek megőrülni körülöttem az emberek. Én is,ebben biztos vagyok...de basszus! Mindenki változik,csak egyesek képtelenek magukra vállalni. Mindig a másik a hibás.. oké, lehet hogy így egyszerűbb,de abba nem gondolt bele senki,hogy esetleg fájdalmat okoz vele annak akit hibáztat? Vagy az nem érdekli? Nem tudom.
Elegem van! Soha többé nem kérek bocsánatot olyan dologért amiben nem én hibáztam.
No comments:
Post a Comment