Az eszeveszett zuhanásom a sötétségbe még nem ért véget. Minden egyes napomat leköti az álmodozás és vágyakozás. Persze,ez mind szépnek és jónak hangzik, de ha huzamosabb ideig csinálom akkor teljesen elvesztem a hitemet az emberekben, még jobban meggyűlöl a családom és még sebesebben kezdek zuhanni a sötétség felé, amely fokozatosan elnyel.
Árnyéka vagyok igazi önmagamnak, és ezt többen is észrevették rajtam. Persze próbálom rejtegetni a mostani közösségem előtt, mert nem ismerem őket annyira. Úgy érzem, hogy ez az egész új osztály egy erőltetett baromság. Mindenki játssza a szépet és a jót, aztán idővel fény derül az igazi lényükre és minden megint el lesz cseszve. Én önmagamat adtam mindenki előtt és úgy tűnik elfogadtak. De mostanra már elvesztettem az igazi önmagamat. A hiány és a vágyakozás mindenütt ott van, és minden apró rezdülés arra emlékeztet hogy hiányzik az életemből valami... vagy valaki. Egy folytában ezen jár az agyam. Ebbe bele lehet pusztulni. Próbálom kikapcsolni azt a részt, ami egy folytában gondolkodik és nem hagy nyugodni. De semmi értelme. Hiába bömböltetem egész álló nap, még órákon is az Escape the fate-et, mégsem sikerül egy kis nyugalmat szereznem.
Eddig sikerült elrejtenem mindenki elől a fájdalmat, de nem fog mindig sikerülni. Az álarcom tele van repedésekkel és kopott foltokkal. Nagyon úgy néz ki, hogy lassan darabokra hullik, és nem fogja többé eltakarni az arcom elől mindazt, amit oly gondosan titkoltam és rejtegettem a saját védelmem érdekében..
3 comments:
az én életem is darabokban hever. legalábbis az érzéseim ezt súgják. rám is igaz, csak azzal a különbséggel, hogy én még àrnyéka SE vagyok a régi önmagamnak. a régi... bah... az igazinak...
ma döbbentem rá, -és igaz is- hogy ha úgy nézzük a móvàrgang egy nagy szar. és nemis az emberekkel van a baj, sokkal inkàbb a felfogàsukkal.
a tinédzserkor valóban azért van, hogy mindenkinek jusson egy kis idõ amikor kiélheti magàt. ezzel teljes mértékben egyetértek, hiszen te is nagyon jól tudod, hogy mennyire szeretek bulizni, stb, de mindennek van hatàra és én sajnos nem láttam meg idôben a piros vonalat. Rengetegszer túllõttem a célon és már komolyan nem tudom hogyan térhetnék vissza a valósàgba.
Bennem is rengetegszer àtcikàzik az a gondolat, hogy tényleg mindenki csak egy mellékkarakter, miközben én jàtszom a fôszerepet, és arra várok, hogy egyszer leomlanak a falak, a rendezõ elkiàltja magát: "az egész színjàték volt csupàn", és az életem visszatérne a rendes kerékvágàsba.
De sajnos rà kellett jönnöm, hogy nincs itt semmiféle mókás rendezô, hiszen abból csak elveszett létezik. egyik sem boldog. ÉN MAGAM VAGYOK A RENDEZÕ.
nem tudom mit gondoljak a világról, ha màr a haverjaimról alkotott kép is homàlyos. =/
beszélnünk kéne. <3
Te úgy érzed,hogy nem láttad a piros vonalat,és jócskán átlépted.Én viszont arra vágyom hogy egyszer az életben legalább hadd közelítsem meg azt a bizonyos vonalat,habár még az út felénél sem vagyok.
A mówár gang régen borzalmasan jó volt. Mára már csak egy kifakult folt a legszebb emlékeink között. Mindenki megváltozott,noha egyesek tudomást sem akarnak venni róla és letagadják. És ez ellen nem tehetünk semmit,mert nem mi irányítjuk mások életét.Még a sajátunkat sem irányíthatjuk rendesen,mert mindenhol korlátok és akadályok vesznek körül,ahol nincs választási lehetőségünk.
ehhez nemtudok mást hozzáfüzni, csak hogy teljes mértékben egyetértek. Régen.. már semmi sem lesz ugyanolyan. elköltözök messze a büdös francba,hogy kitöröljek mindent az emlékeim közül. A szépet, a jót, a fájót, a rosszat. Hiszen mára mind csak kínzó emlék marad... Nem bírom. El szeretnék szakadni. De nemmegy. Néha úgyérzem feladom. Néha elmenekülnék a problémák elöl. Néha visszafordulnék. Néha szeretném, hogy minden megálljon, és úgy maradjon örökre. Néha pedig végre nyolcvan éves akarok lenni, boldogan, életem végehez közeledve, az összes problémámat letudva, amikor a legnagyobb boldogságot az jeleti, ha odanézek a szoba másik sarkába és meglátom azt az embert akivel érdemes volt leélni az életemet. Az unokák boldogan szaladnának felém, nem félnék többé a jövötöl és ha arra kerül a sor egy gyönyörü élettel a hátam mögött fogadnám a halált...
Post a Comment