just because .

Soha semmi nem sül el úgy,ahogy azt én szeretném.Annyira fáj,hogy pont az rúgott belém,akire eddig támaszkodtam,amikor padlón voltam.Segítettük egymást.Lelki társak voltunk.Igen,azt hiszem már használhatom a múltidőt.
Visszasírom a nyár emlékeit,amikor még minden tökéletes volt.Minden úgy volt teljesen jó.A kis hibákkal,ballépésekkel,sértésekkel volt tökéletes.Szükségem van a zajra,a nevetésekre,az értelmetlen dolgokra.Ki kell kapcsolnom.Káoszt akarok!
Vissza akarom kapni a lelki társamat!Kinn akarok ülni vele megint éjnek évadján a teraszunkon attól félve,hogy anyáék talán meglátnak minket,de mégis teljesen nyugodtan,tudván hogy ha lebukunk,együtt tesszük azt.Bámulni akarom a csillagokat.Csak vele!
Hiányzik a hülyülés,de a legeslegjobban az hiányzik,hogy akár hajnali négykor is megírhattam neki smsben hogyha valami baj van,mindig megpróbált még 300kmröl is segíteni...és én is neki.Ez már elveszett,de nem tudom ép ésszel felfogni.Egyszerűen nem megy!!Képtelen vagyok rá!Elvesztem..Nincs semmi kapaszkodóm,ami segítene,hogy ne forduljak magamba teljesen.Senki másnak nem tudtam megnyílni...pedig én megpróbáltam...